Június elsején, hétfőn este hét órai kezdettel a Fényi Gyula parkban, a Szent István Gimnáziummal szemben, az egykori zsinagóga mellett felállított emléktáblánál emlékeztek meg Kalocsán a roma holokauszt, a ’porajmos’ áldozatairól. A megjelenteket Sztojka István, Kalocsa Város Cigány Nemzetiségi Önkormányzatának (CNÖ) elnöke köszöntötte, megemlékező beszédet Simon Zoltán, Kalocsa város alpolgármestere mondott, majd megkoszorúzták a holokauszt áldozatainak emléktábláját.
Több éves hagyomány Kalocsán, hogy méltó módon megemlékeznek cigányság második világháború során elszenvedett megpróbáltatásairól, amelyek során roma emberek ezrei haltak meg, gyakran kínzások, kegyetlenkedések közepette. A helyszínválasztás azonban ezúttal eltért a korábbiakban megszokottól, ugyanis néhány évvel ezelőtt egy emléktáblát is állítottak a roma holokauszt áldozatainak emlékére, és immár több éve ott tartották meg a megemlékezést – most viszont a Roma Közösségi Ház kerítésén elhelyezett táblát az ott jelenleg folyó átalakítási munkák miatt elbontották. Az összesen 250 millió forintos, összetett projekt részeként megvalósuló fejlesztés során új közösségi ház épül, részben a korábbi épület felhasználásával – erről önálló cikkben számolunk be!
Forrás: KALOhírek
Mindenesetre az építkezés miatt a kerítést és az emléktáblát elbontották, így az emlékhely jelenleg nem látogatható. Ennek híján a Fényi Gyula parkban, az egykori zsinagóga mellett kialakított holokauszt emlékparkban álló gránittáblánál emlékeztek meg a nácizmus borzalmainak áldozatul esett cigányokról.
Rövid nyitó beszédében a megjelentek köszöntésén kívül a szokatlan helyszín okáról számolt be Sztojka István, a CNÖ elnöke is, megköszönve az egybegyűlteknek, hogy osztoznak a cigányság fájdalmában
Forrás: KALOhírek
.
Ezt követően Simon Zoltán mondott ünnepi beszédet, amelyet az alábbiakban szerkesztett, kivonatos formában teszünk közzé.
„Hasonló borzalom soha többé nem történhet meg!”
A Holokauszt szó jelentése: „teljesen elégő áldozat” – kezdte beszédét Simon Zoltán, fölidézve, hogy 1972. óta emlékezik a világ a holokauszt roma áldozataira, a Cigány Világszövetség akkor nyilvánította augusztus 2-át a roma holokauszt nemzetközi emléknapjává, hazánkban pedig 1996-ban tartották az első megemlékezést.
A holokauszt emléknapok a múltban elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekről szólnak, de a jelenre is fontos hatással vannak. Törekednünk kell arra, hogy társadalmunkat, az emberiséget megszabadítsuk a gyűlölettől, a megkülönböztetéstől és az erőszaktól.”– hangsúlyozta az alpolgármester, majd rámutatott: a holokauszt nem a gázkamrákkal kezdődött, hanem a szavakkal és a gyűlölettel, végül a magyar társadalom is eljutott odáig, hogy saját maga hajtotta gettóba honfitársait és szállította ki a haláltáborokba a magyar zsidókat és cigányokat.
Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, ezért sokukat mindenféle nyilvántartás nélkül gyilkolták meg, így az áldozatok számát nehéz megállapítani. A zsidó holokauszt árnyékában a Porajmos sokáig ismeretlen maradt a közvélemény előtt. A magyar cigányság sorsa nehezen dokumentálható, annyi bizonyos, hogy
MAGYARORSZÁG 1944 MÁRCIUS 19-I NÉMET MEGSZÁLLÁSÁT KÖVETŐEN SZÁMOS ROMA KERÜLT ELŐSZÖR KOMÁROMBA, A CSILLAGERŐDBE, MAJD ONNAN KÜLÖNBÖZŐ KONCENTRÁCIÓS TÁBOROKBA.
1944. AUGUSZTUS 3-RA VIRRADÓ ÉJJELÉN, EGYETLEN ÉJSZAKA KÖRÜLBELÜL HÁROMEZER CIGÁNYT VÉGEZTEK KI AZ AUSCHWITZ-BIRKENAU-I HALÁLTÁBORBAN.
A nemzeti szocialista eszme kártékonynak és kiirtandónak tartotta a cigányságot, akik ezért már az 1930-as évektől üldöztetést szenvedtek az akkori Németországon.
Himmler a romákra vonatkozóan vándorlási tilalmat rendelt el 1939-ben, majd 1942-43-ban elkezdték a cigányok tömeges deportálását Lengyelországba. Hasonló sors várt a romákra Ausztriában és a környező országokban is.
AUSCHWITZBAN A CIGÁNYOK SZÁMÁRA KÜLÖN TÁBORT ÁLLÍTOTTAK FEL. A KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK BORZALMAIT AZ ODASZÁLLÍTOTT ROMÁK SEM TUDTÁK ELKERÜLNI.
Mengele és kollégái orvosi kísérleteket hajtottak végre cigányokon, kísérleteztek azon, hogy meddig tudnak életben maradni azok, akik csak sós vizet kapnak, hogy a halálra fagyasztott emberek mennyi idő alatt térnek magukhoz, vagy halnak meg, máshol pedig a nőkön különféle műtéteket hajtottak végre. A legfiatalabbak nyolcéves gyermekek voltak.”– idézte föl a borzalmakat Simon Zoltán, rámutatva:
A FAJÜLDÖZÉS MAGYARORSZÁGI ROMA KÖZÖSSÉGEK CSAKNEM HARMADÁT ÉRINTETTE, KÖZTÜK A KALOCSAIAKAT IS.
Forrás: KALOhírek
Az élet és a humánum nevében el kell utasítanunk minden erőszakot, bűnt és rémtettet, amelyet bármilyen diktatúra nevében is elkövettek az emberekkel szemben! Hasonló borzalom soha többé nem történhet meg, nem fordulhat elő, hogy embereket a származásuk, vallásuk, vagy politikai hitvallásuk miatt megalázzanak, üldözzenek vagy meggyilkoljanak! Ezért gyűltünk ma itt össze, hogy közösen együtt romák és nem romák szembenézzünk a tragikus múlttal.”A szónok végül kijelentette: a történelem megismerése magyarázatot és okot ma sem adhat az értelmetlen tömeggyilkosságokra, de segíthet abban, hogy a borzalmak beleégve emlékezetünkbe meggátolják, hogy ez újra megismétlődhessen.
Párizsban a Notre Dame mögött, a deportáltak emlékműve közepén ég egy emlékmécses, körülötte egy felirat: ’Elmentek, és többé nem térnek vissza!’. A kijáratnál az ajtó fölött pedig egy másik: „Bocsáss meg, de soha ne felejts!”. Így kell lennie!"
Forrás: KALOhírek
A továbbiakban Simon Zoltán Kalocsa város önkormányzata nevében koszorút helyezett el a holokauszt emléktábla lábánál, majd a cigány önkormányzat delegációja fehér szegfűket helyezettel ugyanott, más megjelentek – köztük a városi önkormányzat két képviselője, Schmidt Rajmund és Tihanyi Tiborné – egy-egy mécses gyújtásával tisztelegtek az áldozatok emléke előtt.
A Fókuszban Podcast most megjelent adásában a nemrégiben megalapított Magyar Civil Hálóról beszélgetünk az országos hálózat elnökével, Petneházy Dáviddal és elnökségi tagjával, Szigeti Tamással. A beszélgetés második felében Scherer Erzsébet, a Magyar Vidék- és Térségfejlesztési Alapítvány ösztöndíjasa mesél céljairól.