Porajmos: emlékezés és útkeresés – A roma holokauszt emléknapján a cigányság felelősségét és az egység fontosságát hangsúlyozták

Az emléknap kapcsán tartott kalocsai megemlékezésről és koszorúzásról külön cikkben olvashatnak, a koszorúzás után ’Nani’ Sztojka János által elmondott cigány pohárköszöntőről pedig videóval egybekötött Napi gyors cikkünkben számolunk be.

„Bocsáss meg, de ne felejts!” – A holokauszt cigány áldozataira emlékeztek a Roma Közösségi Házban

Pénteken a kalocsai roma közösségi házban emlékeztek a náci népirtás cigány áldozataira. A megjelenteket köszöntötte Sztojka István RNÖ-elnök, akinek munkásságát a Firosz oklevéllel ismerte el. Beszédet mondott Simon Zoltán, Farkas László Firosz-elnök, valamint Száva László, a Roma Magyar Kézfogás Alapítvány vezetője, majd megkoszorúzták az áldozatok emléktábláját.

bővebben ...

Három beszéd – három nézőpont

Simon Zoltán, a kalocsai Fidesz-csoport elnöke a történelmi bűnök felidézésével emlékeztetett az utókor felelősségére, a Fiatal Romák Szövetsége (Firosz) elnöke, Farkas László a küszöbön álló és szükséges változásokról, a magyar-cigány közös jövő és közös haza megteremtésében a cigányság felelősségéről is szólt, Száva László alapítványi elnök pedig az összefogás fontosságát, az egység megteremtésének szükségességét hangsúlyozta.

Ez az alkalom is mutatja, hogy a mai magyarországi cigány értelmiség túllépett a jogos követelések, egyenjogúság és diszkrimináció-mentesség követelésén, fölismerte és bátran hirdeti a roma kisebbség felelősségét, a többségi nemzettel való közös jövő és közös haza fölépítéséhez vezető utat keresi.

Emlékezetes: néhány éve, a 2015-ben megtartott első Roma Kultúra Napja alkalmából is már arról beszélt Kamarás István cigány származású történész, hogy a Kárpát-medencei cigányságnak – amelynek közös nyelve a cigány mellett a magyar – történelmi döntés előtt áll: megőrzik-e majd, vagy saját kultúrájukat is gyengítve elveszni hagyják a magyar kultúra évezredes értékeit, nyelvét, hagyományait, amikor néhány évtized múlva hazánkban már ők adják majd a többséget, a történelmi Magyarország egészét tekintve pedig tízmilliós, erős, talán államalkotó nemzetté növekednek.

Az idei porajmos emléknapon hasonlóan újszerű gondolatok is megjelentek a roma szónokok beszédében, ám előbb a többségi nemzet képviselője fejezte ki a 75 évvel ezelőtti áldozatok iránti tiszteletét és kegyeletét, hitet téve, hogy az embertelenségek soha többé nem történhetnek meg.

„Bocsáss meg, de ne felejts!”

A vagon mindig zárva volt, kilencvenheten voltunk a vagonban. Nekem guggolnom kellett. Mindenki valahogy összehúzta magát, a csendőrök még egy kis rést sem engedtek a vagonajtón. Levegőhöz sem jutottunk. A háború idején hat ló, vagy negyven ember számára van egy vagon, mi 97-en voltunk. Egy vödör volt, annak a tartalmát egy kis ablakon kellett kiönteni. Egy vödör és 97 ember. Kinek volt edénye, az néha kapott valami leves félét. Nekünk nem volt. Szinte semmit nem ettünk az utazás kilenc napja alatt. Amikor átmentünk a Kárpátokon, éreztük a friss, jó levegőt. Hajnalban érkeztünk, vasárnap volt, láttuk a fényeket, hallottuk a kiabálást és éreztük a füst szagot – idézete beszéde felütéseként Simon Zoltán, a Roma sajtóközpont által túlélőkkel készített, a Túlélők emlékezete című kötetéből.

A továbbiakban rámutatott: bár évekig nem beszéltünk róla, de ma már tudjuk, hogy nem csak zsidók, de a romák is áldozatul estek a világtörténelem legnagyobb gyilkosságának. Róluk 1972-óta emlékeznek meg világszerte, akkor jelölte ki a Cigány Világszövetség augusztus 2-át a roma holokauszt nemzetközi emléknapjává. Hazánkban 1996-ban tartották az első megemlékezést.

Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani. A zsidó holokauszt árnyékában a porajmos sokáig ismeretlen maradt a közvélemény előtt – mutatott rá Simon, majd a magyarországi cigányság kálváriájára térve elmondta: Magyarország 1944. március 19-ei német megszállását követően számos roma került először Komáromba, a Csillag Erődbe, majd onnan különböző koncentrációs táborokba, majd ’44. augusztus 3-ára virradó éjjel egyetlen éjszaka mintegy 3000 cigány embert végeztek ki Auschwitz-Birkenauban.

A szónok emlékeztetett, hogy a cigány kisebbség már a ’30-as évektől üldözöttje volt a nemzetiszocialista rezsimnek. Később a romákat munkatáborba, koncentrációs táborokba hurcolták, majd ’39 októberében Himmler „vándorlási tilalmat” rendelt el velük szemben,’42-43-ban pedig megkezdődött a tömeges Lengyelországba történő deportálásuk. Hasonló sors várt az ausztriai és a környező országok béli romákra is. Auschwitzban a cigányok számára külön tábort állítottak fel.

Mengele és kollégái több orvosi kísérletet hajtottak végre cigányokon is: kísérleteztek azzal, hogy meddig tudnak életben maradni azok, akik csak sós vizet kapnak, hogy a halálra fagyasztott emberek mennyi idő alatt térnek magukhoz, máshol pedig a nőkön különféle anyagok befecskendezésével hajtottak végre sterilizációs kísérleteket. ’45 januárjában 120-140 cigánylányt sterilizáltak a ravensbrücki táborban, a legfiatalabb közülük 8 éves volt. – idézte föl a szörnyűségeket Simon Zoltán, aki arra is rámutatott:

A FAJÜLDÖZÉS A MAGYARORSZÁGI ROMA KÖZÖSSÉGEK CSAKNEM HARMADÁT ÉRINTETTE, A KALOCSAIAKAT IS.

Az élet és a humánum nevében el kell utasítanunk minden erőszakot, bűnt és rémtettet, amelyet bármilyen diktatúra nevében is elkövettek a múltban – jelentette ki a szónok, hozzátéve:

Soha többé (…) nem fordulhat elő, hogy embereket a származásuk, vallásuk, vagy politikai hitvallásuk miatt megalázzanak, üldözzenek vagy meggyilkoljanak. Sajnos minden erőfeszítésünk ellenére napjainkban is vannak olyan egyének és csoportok, akik megalázzák, és másodrendű állampolgárnak tartják hazánk roma közösségét. Ez ellen mindannyiunknak együtt kell küzdenünk. Simon Zoltán fölidézte néhány évvel korábban az auschwitzi múzeumban tett látogatásának élményét, majd rámutatott:

A KÖZÖS EMLÉKEZÉS ÉS A TRAGIKUS MÚLTTAL VALÓ SZEMBENÉZÉS, A TÖRTÉNELEM MEGISMERÉSE MAGYARÁZATOT ÉS OKOT MA SEM ADHAT AZ ÉRTELMETLEN TÖMEGGYILKOSSÁGOKRA, DE SEGÍTHET ABBAN, HOGY A BORZALMAK EMLÉKEZETÜNKBE BELEÉGVE MEGGÁTOLJÁK, HOGY EZ MEGISMÉTLŐDHESSEN.

Végül a párizsi Notre Dame mögötti, Deportáltak emlékműve feliratait idézte:

Elmentek és többé nem tértek vissza 
------------------------------------- 
Bocsáss meg, de ne felejts! Szükség van a változásra, nagy a cigányság felelőssége is

A következőkben a Firosz elnöke, Farkas László szólt az egybegyűltekhez,

BÁTOR GONDOLATOKKAL MUTATVA RÁ A TÖBBSÉGI TÁRSADALOM FELELŐSSÉGE MELLETT A CIGÁNY KISEBBSÉG FALADATAIRA IS, CIGÁNY IDENTITÁSUK MEGŐRZÉSÉN TÚL A MAGYAR NEMZETHEZ TARTOZÁS ÉRZÉSÉNEK ERŐSÍTÉSÉRE HÍVVA FÖL.

Soha többet holokauszt, soha többet kirekesztés! – kezdte beszédét a Firosz első embere. 1944. augusztus 2-án éjjel az Auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban néhány óra alatt több mint háromezer roma embert gyilkoltak meg – idézte föl az emléknap kiválasztásának apropóját.

Meghajtott fővel emlékezünk a vészkorszakban ipari módszerekkel és kegyetlen kínzásokkal meggyilkolt cigány embertársainkra. Megemlékezésük tiszteletadás a múlt előtt, a közös jövő érdekében, ezzel példát mutatva a jelennek is. A borzalmak soha nem a haláltáborokban kezdődtek, hanem ott, ahol a másik emberben csupán a másságot látja meg valaki – mutatott rá Farkas László, hozzátéve, hogy a múlt hibáinak intése mindannyiunk kötelessége, és nekünk is kötelességünk, hogy emlékezünk.

Egy társadalom ereje abban rejlik, hogyan bánik az elesettel, a jövevénnyel, a mássággal. A legnagyobb erő nem a kitöréshez kell, hanem a hátramaradottakat védelmezve az előre haladáshoz. Ugyanakkor az érme másik oldalát is megmutatta:

Mi hisszük, hogy a béke evangéliuma az egyetlen megoldás az emberek problémáira. Ezt hirdetjük a cigányok között is. Látjuk, hogy igenis nagy szükség van köztük a változásra. A gyűlöletnek, kirekesztésnek bizony sok alapja van, ami változásért kiált. A kölcsönös elfogadáshoz vezető út nehézségei során fontos támaszaként jelölte meg a szónok a keresztény hitet, hangsúlyozva, hogy ez mindmáig fontos közös értéke és erőforrása a cigányságnak.

A Firosz elnökeként az általa vezetett szervezet küldetéséről is szólt Farkas:

Nem csak mondjuk, hogy soha többet, hanem dolgozunk a méltóságért mindkét oldalon, miközben hidat is építünk. Erre hívunk mindenkit. Hirdetjük az egységben a sokszínűségben lévő erőt, amely gyökeres életváltozást hoz. Farkas László a beszédét optimista helyzetértékeléssel és jövőképpel zárta:

Látjuk, ahogy változnak a cigányok, elfordulnak a régi életformájuktól, és odafordulnak szeretett hazájukhoz, egy új életet kezdenek, amellyel már a társadalmat is építeni tudják. A cigány-magyar és a cigány-cigány kézfogás

Száva László összefogást, egységet sürgető, rövid beszédet mondott.

Szervezete nevére utalva elmondta: fontos, hogy a többségi nemzet és a cigány kisebbség a kölcsönös tisztelet, a békés egymás mellett élés alapján állva tudjon egymás felé fordulni, elfogadva egymást és egymás értékeit – ezt jelenti a magyar-roma kézfogás.

De én ennél tovább megyek, és a roma–roma kézfogást hirdetem – mondta, rámutatva, hogy a békés, közös jövőnknek a cigányság egysége, összetartása, közös föllépése a záloga. Azon keresztül vezet az út a mindnyájunk számára biztonságot jelentő közös haza és közös jövő megteremtésének sikere felé – csengett ki a rövid szónoklatból, eszünkbe juttatva Kamarás Istvánnak a cikk elején fölidézett gondolatait.