A Kalocsai Szent István Gimnázium tanulóinak az idén is lehetősége nyílt a méltán nagy népszerűségnek örvendő bringás vándortáborban való részvételre július 16-22-ig. A diákok és tanárok körében évek óta töretlen sikert arató esemény idén a Zempléni-hegység festői tájaira kalauzolt bennünket, melynek vulkanikus eredetű domboldalai és kisebb-nagyobb hegycsúcsai nemcsak lélegzetelállító panorámával szolgáltak, de a 23 vállalkozó szellemű táborozót fizikailag és mentálisan is kellőképpen próbára tették.
Bár első napunk javarészt a hosszadalmas vonatútról szólt, tokaji szálláshelyünk elfoglalása után megkönnyebbülten merültünk alá a Tisza frissítő vizében, ezzel is felkészülve az elkövetkezendő napok megpróbáltatásaira.
Mire észbe kaptunk volna, kerékpárjainkkal már Boldogkő várát ostromoltuk; leghatásosabb fegyvereink közé sorolandók a bicikli váltók és az út széléről lelegelt sárgabarackok. Az erőd bevételét követően Fonyon tábort vertünk, de hódító hadjáratunk ezzel még közel sem ért véget.
Másnap Regéc várát vettük be, előtte azonban, hogy biztosra menjünk, az 1590-ben kiadott Vizsolyi Biblia megtekintésekor az Úr segedelmét kértük hitünk gyarapítására, hiszen tudtuk jól, még milyen embert próbáló kihívások leselkednek ránk.
Soron következő célpontunk Pálháza volt, ahonnan az időjárás viszontagságai miatt csak 12 óra körül indulhattunk füzéri offenzívánkra.
A főbb nehézségeket okozó várlátogatások után a sárospataki Rákóczi-kastélyhoz vezetett utunk, majd a Gombos-hegyi pincesornál megpihenve érkeztünk el Makkoshotykára.
Az ezt követő napokban megcsodálhattuk a Megyer-hegyi Tengerszem lenyűgöző látképét, a Tiszán átkelve megtekinthettük az egyetlen honfoglalás kori földvárat Szabolcson, továbbá egy négyórás kenutúra keretében a Bodrogköz élővilágával ismerkedtünk.
Búcsúzóul tábortüzet gyújtottunk, és – olykor talán könnyektől – csillogó szemekkel idéztük fel egymásnak a hét históriáit.
Ismeretlen akadályok, embert próbáló domboldalak, megdöbbentő tűréshatárok, diadalittas tetőpontok: ezek csupán a teljesség igénye nélkül felsorolt jellemzői az idei tábornak, amely kétségkívül éppen annyira igényelt magas szintű fizikai felkészültséget, mint amennyire mentálisat, hiszen az ember egy szempillantás alatt feladhatta volna, ha lelki szemei előtt nem lebeg ott a hőn áhított, pihentető lejtő.
Bár egy ilyen társas program terjedelmes részét képezi a mozgás, mégsem tekinthetünk el annak közösségépítő szerepétől, hiszen szinte teljesen más gondolkodású egyénekből volt képes bajtársias társaságot kovácsolni.
Az éjszakába nyúló beszélgetések, a visszatérő viccek és a már most legendákká avanzsálódó történetek mind a családias jegyeket felmutató csapatról tesznek tanúbizonyságot.
Valószínű, hogy ezek a történetek az évek során még inkább szép emlékekké nemesednek, melyekre minden egyes „öregdiák” idealizáltan tekinthet majd vissza.
Ezúton is szeretnénk megköszönni a Kalocsai Szent István Gimnázium Tanulóifjúságáért Alapítványnak a támogatást, amely nélkül nem kerülhetett volna megrendezésre a 2021. évi vándortábor.
Tőkés Szofi
11.A
A Fókuszban Podcast most megjelent adásában a nemrégiben megalapított Magyar Civil Hálóról beszélgetünk az országos hálózat elnökével, Petneházy Dáviddal és elnökségi tagjával, Szigeti Tamással. A beszélgetés második felében Scherer Erzsébet, a Magyar Vidék- és Térségfejlesztési Alapítvány ösztöndíjasa mesél céljairól.
