„Péter vissza nem tekint…” avagy, elment a Főorvos úr – In memoriam dr. Csábi Péter főorvos

Számtalan élmény, szolgálat és fellépés előtti készület, kellemes és jó hangulatú utazások, fehér asztal melletti vidám pillanatok most filmként peregnek le előttem.

Elkötelezett tagja volt közösségünknek, aki nemcsak az éneklés szeretete miatt vállalta tagságát, hanem hitből fakadóan tette. Rendszeresen járt, s ha más elfoglaltsága miatt mégsem tudott jönni, azt mindig jelezte. Mert tudta, hogy várjuk, hogy számítunk rá a basszus szólamban.

Egy volt közülünk. Köztünk sosem főorvos, „csak” Péter volt. Csendességét felesleges szószátyárkodással sosem cserélte fel. Viszont a próbák után bárki megoszthatta vele problémáit, önzetlenül segített.
És voltak „helyzetek”, amiket nem hagyott ki. Végtelen jó humorérzéke sosem hagyta cserben, viszont mértékkel bánt vele.

A Főszékesegyház énekkarának próbatermében egy szék üresen maradt. Elment a névadónk, aki viccesen „Ave Maria Vándorkórus”-nak nevezte el az énekkart. Ez egy római utazás során történt, amikor templomról-templomra vándoroltunk és mindenütt megszólaltattuk Arcadelt mester Ave Maria motettáját (ugyanis azt mindenki fejből tudta).

Egyik helyen magyarokkal találkoztunk, akik érdeklődtek, kik vagyunk. Péter válasza így hangzott: mi vagyunk az Ave Maria vándorkórus Kalocsáról. Mindig is őt fogjuk mosolyogva idézni, ha megkérdeznék, kik vagyunk.

„Péter vissza nem tekint…” adtam meg e nekrológ mottóját. Hogy miért? J.S. Bach János Passiójában felcsendülő, egyik híres, Péter apostolról szóló korálja kezdődik így, amit minden nagyböjti időben megszólaltatunk.

Egyik alkalommal Péter késve érkezett a próbára, belépve mi éppen ezt énekeltük. Ő szerényen ennyit jegyzett meg: Vissza csak akkor tekintek, ha elmegyek, most meg éppen megérkeztem. Akkor jót nevettünk, most pedig megrendülten vesszük tudomásul, hogy végleg elment.

Búcsúzunk Tőled Péter! A földi énekkarból hiányozni fog Egy Hang, a Te hangod. Azonban a feltámadásba vetett hittel kívánjuk, hogy a mennyei kórusban segítsd az Örök Harmóniát szépen zengeni!

Nyugodj békében!


Leányfalusi Vilmos karnagy

Dr. Csábi Péter szakmai életútját, érdemeit és a város közéletében az évtizedek során betöltött szerepét nemrégiben ismertettük annak kapcsán, hogy a 2020. évben az ő munkásságát ismerte el az önkormányzati képviselő-testület a Kalocsa Város Egészségügyéért – Ilk Viktor-díj elismeréssel. Az elismeréssel járó plakettet és oklevelet betegsége miatti távollétében dr. Máthé Éva vette át a 2020. augusztus 20-ai ünnepi képviselő-testületi ülésen, az alábbi méltetást követően:
"Dr. Csábi Péter 1951-ben született Kalocsán. Tanulmányait Kalocsán végezte. Édesapja példáját követve – aki a város köztiszteletben álló háziorvosa volt – az orvosi pályát választotta. Az egyetem elvégzése után a városi kórház psychiátriai osztályán kezdett dolgozni. Psychiátriai szakvizsgát 1981-ben tett, emellé 1986-ban ideggyógyász, 1992-ben addiktologiai, 2005-ben pedig pszichiátriai orvosi rehabilitációs szakvizsgát szerzett, ezzel a kórház egyik legjobban képzett, legnagyobb szaktudású orvosa. Munkatársaival rendszeres résztvevői nemzetközi klinikai kutatásoknak. Több mint harminc éve végez országos igazságügyi szakértői tevékenységet.1996-tól a kalocsai kórház orvosigazgatója volt kilenc éven keresztül. Ez idő alatt a kórház jelentős beruházáson és szakmai fejlődésen ment keresztül. Osztályok átszervezésével, protokollok bevezetésével lényegesen jobb és gyorsabb ellátást tudtak a betegek számára biztosítani.
2003. július 14-től a psychiátriai és krónikus psychiátriai osztály vezető főorvosa. Kórházi munkáján kívül jut ideje egyéb társadalmi tevékenységekre is, 1994-98 között önkormányzati képviselő volt, évtizedek óta oszlopos tagja a Főszékesegyházi Kórusnak, és hosszú ideje a belvárosi egyházközség képviselő-testületének tagja is.
Dr. Csábi Péter a kórház olyan emblematikus alakja, akire nem csak a kórház dolgozói, hanem a város lakossága is méltán büszke. Az egészségügyben eltöltött 42 év alatt mind a kollégák, munkatársak, mind a betegek bizton számíthattak és számíthatnak szaktudására, empátiájára”