Elgondolkodtató tények Paks II-ről – Intő jel a nagy import részarány

Az elhangzottaknak nyomatékot adott, hogy idén októberben az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) az évtized alighanem legfontosabb jelentését publikálta, amikor a testület leszögezte: 

az atomenergia nélkül nem lehet eredményes a klímaváltozás elleni küzdelem,azaz e technológia növekvő mértékű alkalmazása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elérhetővé váljanak a globális kibocsátás-csökkentési célok.

Hárfás Zsolt előadása bevezetőjében rámutatott, hogy hazánk már hosszú évek óta egyre növekvő mértékben támaszkodik az importra, amelynek részaránya a 2009. évi 13 százalékról 2017-re az összes fogyasztást tekintve mintegy 30 százalékra növekedett. Emellett évről évre nő a hazai fogyasztás is.

Ez a rendkívül magas importarány ellátásbiztonsági, sőt nemzetbiztonsági kockázatot is hordoz, hiszen nem tudhatjuk, hogy a megfelelő mennyiségű import villamos energia meddig és milyen áron áll rendelkezésre. Különösen azért nem, mert

2030-ig az EURÓAPAI ERŐMŰPARK KI FOG ESNI A VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSBŐL.

Mint elhangzott: egyáltalán nem ülhetünk nyugodtan a babérjainkon és nem hagyatkozhatunk arra, hogy a most rendelkezésre álló importlehetőség 5-10-15 év múlva is rendelkezésre fog állni. Főleg azért, mert más megfogalmazásban az import fenntartása és növelése egyfajta „bújtatott privatizációnak” is tekinthető, hiszen a hazai villamosenergia-ellátásunk nagyrészt külföldi érdekektől függhetne. Ezzel szemben hazánknak alapvető érdeke az, hogy a fogyasztásunkhoz szükséges villamos energiát döntően hazai erőművek termeljék meg.

Hazánk már hosszú évek óta köztudott kihívásokkal is szembesül. Erre hívja fel a figyelmet a hazai rendszerirányító, a MAVIR legutóbbi tanulmánya, melynek optimista változata szerint 2032-ig akár – befektetői környezettől függően - 9500 MW új erőművi kapacitás létesülhet hazánkban. Reálisan ebből 7000 MW épülhet meg. Alapvetően tehát nem az a kérdés, hogy szükség van-e Paks II. 2400 MW kapacitására vagy sem, hiszen erre már az Európai Unió is áldását adta.
Az igazán nagy kérdés az,

HOGY HAZÁNKBAN A KÉT ÚJ, VVER-1200 TÍPUSÚ BLOKK KAPACITÁSÁN KÍVÜL A MARADÉK TÖBB EZER MEGAWATT ÚJ KAPACITÁST MILYEN ÖSSZETÉTELBEN ÉS MILYEN FORRÁSBÓL LEHET MEGÉPÍTENI?

Hárfás Zsolt előadásában az is kiemelte, hogy 2014. január 14-én történelmi pillanatnak lehettünk tanúi, hiszen Magyarország és az Oroszországi Föderáció megállapodott a békés célú nukleáris energia felhasználása terén az együttműködés folytatásáról, azaz a paksi telephelyen két új, orosz 3+ generációs, VVER-1200 típusú blokk építéséről. 

Azóta többször felmerül az a kérdés, hogy hazánk milyen megfontolások alapján, miért éppen ezt az orosz blokktípust választotta? Magyarország nemzeti érdekek és szempontok alapján hozta meg a döntését. A technológia szállítójaként egy olyan céget választott, amely versenyképes áron a legszigorúbb nukleáris követelményeknek is megfelelő blokkokat tud építeni, meggyőző atomerőmű építési referenciákkal rendelkezik és akár képes finanszírozást is biztosítani, illetve biztosítja a hazai cégek minél nagyobb arányú részvételét a beruházásban. Éppen ezért a Paks II. projekt követendő példa lehet más ország számára is.

Az előadó szerint idén októberben az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete, az IPCC az évtized alighanem legfontosabb jelentését publikálta. A testület leszögezte, hogy az atomenergia nélkül nem lehet eredményes a klímaváltozás elleni küzdelem, azaz

E TECHNOLÓGIA NÖVEKVŐ MÉRTÉKŰ  ALKALMAZÁSA NÉLKÜLÖZHETETLEN AHHOZ, HOGY ELÉRHETŐVÉ VÁLJANAK A GLOBÁLIS KIBOCSÁTÁS-CSÖKKENTÉSI CÉLOK.

Jelenleg egy új nukleáris reneszánsz részesei vagyunk. Aktuális adatok szerint a világon 454 blokk üzemel, 17 országban 54 épül, a jövőben pedig további közel 500 (!) új blokk építése várható, amelyekből 170-180 a „sereghajtó” Kínában épülhet meg.

Idén csak Kínában 7 új blokk kezdte meg a működését vagy kapcsolódott a hálózatra. Legutóbb, október 27-én az orosz, VVER-1000 típusú Tianwan-4 blokkot is hálózatra kapcsolták, és ezzel a globális atomenergetika történelmi pillanathoz érkezett. A világ atomerőművi blokkjainak a beépített nettó kapacitása ugyanis első alkalommal lépte túl a lélektani 400 000 MW-os értéket. 

India is komoly fejlesztéseket hajt végre – Oroszországgal októberben újabb hat, 3+ generációs blokk építéséről állapodott meg. Üzbegisztánban is kezdetét vette az első atomerőmű-projekt, amelynek keretében a Pakson megvalósuló blokkokhoz hasonló, 2 darab VVER-1200 típusú blokk fog megépülni. 

Ausztrália miniszterelnöke nemrégiben azt nyilatkozta, hogy elege van a „hitvitából”. Ha az elemzések igazolni fogják Ausztráliában az új atomerőművek gazdaságosságát, akkor megfontolják az atomerőmű-építési tilalom feloldását az országban. Lengyelország szintén új atomerőművet kíván építeni.

Jövőre pedig újabb 13 új blokk kezdheti meg működését világszerte. Ezek közül az egyik a fehérorosz Belorusz Atomerőmű első – a két új paksi, VVER-1200 típusú blokkhoz hasonló – egysége lesz.

Hárfás Zsolt a németországi energetikai helyzettel kapcsolatban kiemelte, hogy 2011-ben Németország politikai döntést hozott az atomerőművek fokozatos leállításával, valamint a megújuló energiaforrások, különösen a nap- és szélerőművek nagyarányú fejlesztéséről. 

Ez utóbbi időjárásfüggő megújulók tekintetében ez azt jelentette, hogy a német rendszerbe beépített 2011. évi 54 GW kapacitásuk 2017 végére 99 GW-ra emelkedett, idén novemberben pedig már elérte a 104,6 GW értéket is.

Az atomerőművek villamosenergia-termelésből való kivezetése és a megújulók egyre nagyobb térnyerése miatt a német rendszerben továbbra is nélkülözhetetlenek a folyamatos villamosenergia-termelésre képes szénerőművek is, amelyek üzemeltetéséhez roppant nagy mennyiségű szénre is szükség van. 

Németország idén januárban egyszerűen ledózerolták az Immerath település St. Lambertus neoromán templomát, hogy a helyén szénbányát nyissanak. Idén szeptemberben pedig a német rohamrendőrök fizikai erőszakkal távolították el azokat az aktivistákat, akik egy szénbánya terjeszkedését próbálták megakadályozni egy 12 000 éves erdő védelmében.

A TOVÁBBRA IS NAGYMÉRTÉKŰ NÉMET SZÉN- ÉS GÁZERŐMŰVI RÉSZARÁNY MIATT NEM LEHET ELÉRNI A 2020-IG MEGFOGALMAZOTT 40 SZÁZALÉKOS KIBOCSÁTÁS-CSÖKKENTÉSI CÉLT.

2017-ben a német szén-dioxid-kibocsátás 906 millió tonna volt, ami csak 1, azaz egymillió tonnával volt kevesebb, mint a 2009. évi kibocsátás. Csak, hogy egyértelmű legyen, hangsúlyozta Hárfás Zsolt: a közel ötszörös megújulós kapacitás ellenére 8 év alatt csupán 1 millió tonnával csökkent a kibocsátás, miközben 2020-ig a kitűzött 40 százalékos csökkenés eléréséhez 2 év alatt további 155 millió tonnával kellene csökkenteni a kibocsátást. 

Ez lehetetlen,

esély sincs a 2020-as német klímacél teljesülésére.Ezt nehezen, de már beismerték a német politikusok is. Megállapodtak abban, hogy a cél elérésének határidejét későbbi időpontra halasztják.

Az évről évre emelkedő német nap- és szélerőművi kapacitások emelkedő villamosenergia-árakat is eredményeznek, azaz e két időjárásfüggő megújuló nagyarányú térnyerése és a háztartási villamosenergia-árak növekedése között egyértelmű a kapcsolat. Németország csak az idén közel 28 milliárd euróval támogatja a megújulókat. Ez az összeg 2010-2017 között 176 milliárd euró volt.

Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal  idén szeptemberre vonatkozó ár-összehasonlítása szerint Berlinben már 30,48 eurócent (98,8 Ft/kWh), Budapesten viszont csak 11,62 eurócent (37,6 Ft/kWh) volt a lakossági átlagos villamosenergia-ár – mutatott rá előadása végén Hárfás Zsolt energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök a Budapesten november 12-én, „A következő európai példa Paks II.” című, nagy érdeklődést kiváltó előadásában.

Az oldal támogatója a Hufbau-Akker szaküzlet. További akciós termékekért ide kattints! 

A négyoldalas szórólapért kattints a képre!