Szomorú hírt kapott szerkesztőségünk. Március 30-án, 94 éves korában elhunyt Molnár Ferenc, a „Mágus”, a kalocsai sportélet és oktatás legendás alakja. Molnár Ferenc küzdelmes, de hosszú és sikeres életútja során kiváló sportember, sportvezető, tanár és iskolaigazgató volt. Olyan kivételes, emblematikus egyéniség, latinos műveltségű, intellektuális alkat, akiről minden túlzás nélkül állíthatjuk, messze környéken nem volt párja.
Molnár Ferenc 1925. augusztus 17-én született Szabadkán, édesapja, Molnár Ferenc földműves és Horváth Cecília második gyermekeként.
Születése után, édesapja munkahelyi nehézségei miatt a család 12 évre Óbecsére költözött, keresztapja birtokára, melyet gyermekként egy csodaként élt meg. 1927-ben megszületett húga, Ilonka is. A csodás gyermekéveket nővére, Gizike halála megszakította. Eddig tudta felidézni gyermekkori emlékeit, nővére temetésének napjáig, aki sajnos csak öt évet élt, diftéria vitte el.
A labdával és a labdarúgással a kapcsolata 1930-ban szövődött, ettől kezdve elválaszthatatlanok voltak. Saját elmondása szerint
ettől kezdve labdával keltem, labdával feküdtem”. 1931-ben a család visszaköltözött Szabadkára, ahol egy nehezebb élet kezdődött. Önképzéssel, önállóan jutott el a Magyar tagozatú Gimnázium csapatának válogatott szintjére, melynek állandó tagja volt 1941. és 1944. között, center poszton. A fiatal Molnár Ferenc 17 évesen már a Délvidék ifjúsági válogatottja volt, a szabadkai NB II-es csapat játékosa.
1944. márciusában munkatáborba vitték, ahol 2 hónapot töltött nehéz körülmények között, sok munkával. 1944. novemberének elején döntött úgy, hogy a jugoszláviai katonai behívás elől menekülve Magyarországot választja. 1944. december 13-án érkezett Kalocsára.
A gimnáziumot már városunkban fejezte be, ahonnan felvételt nyert a budapesti orvosi karra. Itt azonban kollégium és menza hiányában, a szigorú határzár miatt, az otthoniak támogatása nélkül, tanulmányait nem tudta folytatni, és visszatért Kalocsára.
Tanulmányait a Hittudományi Főiskolán folytatta, ahol nemzetközi rangú tanárai voltak. A főiskola 4 éve után úgy döntött, hogy nem kéri pappá szentelését, - édesanyja nagy szomorúságára - mert ekkor már alkalmatlannak tartotta magát a papi hivatásra.
1949-ben sportolói kvalitásának köszönhetően könyvelői állást kapott a Paprika Vállalatnál. 1950. május 15-én kinevezték Szabadszállás-Balázspusztára tanítónak, majd július 8-án házasságot kötött az ugyancsak pedagógus menyasszonyával, Klárával. Az esküvő után Kiskőrösre kerültek, ahol a város NB III-as focicsapatát erősítette, majd egy évre Páhira kerültek, ahol megszületett első gyermekük, Gábor.
Az 1951/ 1952-es tanévet már a szeretett Kiskőrös-Erdőtelken (Zahorán) kezdték, ahol igazgató-tanító állást töltött be. Feleségével azonban mindvégig Kalocsára vágytak, és végül 1955. augusztus 1-én áthelyezték őket városunkba. Itt született Klára lányuk. Molnár Ferenc a Pedagógiai Főiskola elvégzése után tanárként dolgozott a kalocsai Általános Leányiskolában.
Az I. István Gimnáziumban oszályfőnökként büszkeséggel töltötte el, hogy osztálya tanulmányi eredményével iskola első lett. Az iskola labdarúgócsapatát az országos középiskolai bajnokság megnyeréséhez segítette.
Mindenütt, ahol dolgozott, legyen az a Városi Tanács, vagy a Járási Hivatal, alkotó emberként ismerték meg, de legnagyobb sikerének a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Tanulóiskola kialakítását tartotta, melynek 12 évig volt a vezetője. Az iskolát országos kísérleti iskola szintjére fejlesztette.
A közismert Molnár Ferenc 55 éven keresztül végezte kiemelkedő sporttevékenységét mint labdarúgó és kiváló labdarúgó edző. Harmincöt éves edzői munkájának eredménye: 6 arany, 5 ezüst és 6 bronzérmes csapat.
A jó barát és tanítvány Csapai Lajos az utolsó meccsén 1995-ben így búcsúzott tőle:
„Sokan hívtunk Téged MÁGUSNAK, pedig nem voltál az, jó pedagógus vagy, aki ért az emberek nyelvén és ez több mindenféle mágiánál, mert ezzel tudtad éveken keresztül a különböző képességű játékosokat igazi csapattá kovácsolni. Ma még utoljára Te dirigálod a fiúkat, s tudom, az lenne a legszebb ajándék számodra, ha a mai mérkőzésen győztesen vonulnának le a pályáról. De abban is biztos vagyok, bármi legyen is az eredmény, a győztes egyedül Te vagy közülünk. Emelt fővel adhatod át a stafétabotot, megtettél mindent, hogy Kalocsa labdarúgó sportja ezrek öröme lehessen.”
Molnár Ferenc kiemelkedő munkájáért megkapta az
Esterházy díjat, Bács-Kiskun Megye Sportjáért díjat, Kalocsa Város Sportjáért díjat.
Molnár Ferenc 1990-ben történt nyugdíjba vonulása után egy interjújában azt mondta:
Nagy akarattal küzdöttem át magam minden akadályon, de érdemes volt!”Kedves, tisztelt Molnár Ferenc! Feri bácsi! Nehezebb lesz nélküled, mert ugyan már évek óta kevesen láttunk, de még itt voltál köztünk, mint az élő példakép, a mérce, akire lehetett felnézni, lehetett hivatkozni. Elmentél, de kivételes, derűs egyéniséged, emléked megőrizzük! Isten nyugosztaljon, béke poraidra!
Molnár Ferenc temetése katolikus egyházi szertartás mellett, 2019. április 4-én, csütörtökön 15 órakor lesz a kalocsai temetőben.
A Fókuszban Podcast most megjelent adásában a nemrégiben megalapított Magyar Civil Hálóról beszélgetünk az országos hálózat elnökével, Petneházy Dáviddal és elnökségi tagjával, Szigeti Tamással. A beszélgetés második felében Scherer Erzsébet, a Magyar Vidék- és Térségfejlesztési Alapítvány ösztöndíjasa mesél céljairól.