Kalocsai Kézilabda Club: Borongós ősz után, csodálatos tavasz

Pedig hű de nehezen indult! Hiszen a klub másfél évtizedes NBII-es története során

arra még nem volt példa, hogy az első hat meccséből négyet is elveszítsen a mindenkori csapat,

ám az is igaz, hogy a „borongós őszbe” belejátszott a gárdát sújtó példátlan sérüléshullám is.

Baksa „Csöpi”, Juhász Peti, Katona Bence és a műtétre váró, többször is beinjekciózva játszó Szvétek Balázs valamennyien kulcsemberei voltak a csapatnak, és ugye az ő hiányukban csupán csak „félkarú óriás” lehetett az előző évi bajnok KKC is.

Így az őszt öt győzelem és hat vereség mellett az ötödik helyen zárta a csapat

a megszerzett tíz pontjával, ám már az év végén látható volt, hogy ha „megleszünk”, akkor ismét egyenesbe jövünk.

Igazolta mindezt a csodálatos tavasz, amikor már mindenki lassan rendelkezésre állt, hiszen

ütőképességben feljavulva már 18 (!) pontot szereztünk.

A tavasz mérlege kilenc győzelem volt a két vereség mellett, amivel már fel tudtunk kapaszkodni a dobogóra. Előttünk csak olyan csapatok végeztek, mint a NEKA vagy a Pécsi VSE II., mely együttesek az országos utánpótlás elitjébe tartoznak és rögtön mögöttük mi lettünk a harmadikak.

3. Kalocsai KC   22   14   –   8   623–357   28

A bronzérmet megszerezve tehát maximálisan elégedettek lehetünk, arról nem is beszélve, hogy a klub most már emberöltő óta elkényeztet bennünket. Városunkban most már hosszú évek óta „társadalmi esemény” kézilabdameccsre járni, amely köszönhető Kolics edző kimagasló szakmai munkájának, a klubvezetés profi menedzselésének és nem utolsó sorban a csapatot alkotó csupa szív játékosaink kiváló közösségének, akik küzdeni tudásból ismét jelesre vizsgáztak a bajnoki küzdelmek során.

A fiúk ebben a bajnoki évadban is sokszor ragadtatták tapsra szervezett, fegyelmezett, egyben kreatív csapatjátékukkal az értük szorító publikumot, amit az „ezerarcú cézár” a végén mindig vastapssal honorált. A csapat meccsein olykor a kiváló átlövő százalék remek beálló játékkal is párosult, de sokszor szélről is hatékonyan veszélyeztettek a mieink, miközben gólok garmadáját lőtték lerohanásokból is.  Ebben az évben is fiatalokat avattunk, akárcsak az előző években, jó volt látni, hogy az ifiből Schmidt Raul és Ványai Ádám is mutogathatta oroszlánkörmeit. Az „öregek” közül Szvétek, Katona, Balla és Juhász Peti felváltva szerezték a szebbnél szebb gólokat, miközben ha szükség volt rá, Virág remekül szervezte a csapat figurális játékát.

Szvétek Balázs a csoport góllövőlistáján a második helyen végzett

161 remekbe szabott találatával, míg a házi rangsorban őt Katona követi 77 góllal a 72 találatot jegyző Virág Roland előtt.

A bajnokság során kalocsai színekben a következő játékosok léptek pályára: Lakatos Ádám, Óvári Dániel, Balázs Péter (kapusok), Virág Roland, Tóth László, Katona Bence, Kanalas Norbert, Balla Gábor, Szvétek Balázs, Baksa Gábor, Juhász Péter, Tamaskó Balázs, Romsics László, Tóth Balázs, Rumi Ádám, Baksa Richárd, Schaffer Richárd, Nyúl Zoltán, Schmidt Raul, Ványai Ádám, Hartman János, Rádóczi Krisztián, Varga Zoltán (mezőnyjátékosok).
Edző: Kolics János.