Legyünk őszinték, a helyi média hibája is, hogy szemérmességből vagy az indulatok felkorbácsolásának elkerülése érdekében isten igazából még soha senki nem analizálta a kalocsai és környékbeli cégek sok esetben megszégyenítően alacsony bérezési gyakorlatát. Győzelmi jelentések sora szól arról, hogy milyen EU és saját forrásokból megvalósuló fejlesztések történnek, új üzemcsarnokokat, berendezéseket adnak át, de ilyenkor nem beszélnek arról és nem is kérdezik: és tessék mondani, akkor most a gyártósornál álló munkásnak, középvezetőnek mennyivel több munkabért utalnak? Ha úgy tetszik, ez már szinte mindegy is, a hozzáértők szerint a most tervezési stádiumban lévő Duna-híd építése, annak átadása után a Paks II. beruházásba történő bekapcsolódás látványos béremeléssel, a jelenlegihez viszonyítva bérrobbanással jár.
Tény, hogy a munkabérként kifizetett összeg Kalocsán – cégeket nem említve – nagyon sok munkavállaló esetében nem éri el a nettó 80-100 ezer forintot, ami azért több mint elgondolkodtató. Egyre több kalocsai ezért vállal munkát Kiskőrösön vagy környékén, mert ott
ugyanabban a munkakörben akár ennek a másfélszeresét, dupláját is megkeresheti.
Pozitív példaként érdemes megemlíteni, hogy több cég, köztük olyan állami fenntartású intézmény is, mint a kórház, vállalva a képzés költségét, elkezdte saját maga kiképezni a dolgozókat, hogy így mérsékelje a hiányzó szakmunka- és egyéb munkaerő igényét.
A Magyar Tudomány Napján Budapesten elhangzott közgazdasági témájú előadások közül több foglalkozott a Paks II. beruházás várható munkaerő igényével, ezen belül a Paks és Kalocsa környékét elsők között érintő munkaerő elszívó hatással. A tudós szakemberek egyértelműen azt vizionálták: a kalocsai régióban már a Duna-híd építése, annak átadása után a Paks II. beruházásba történő bekapcsolódás látványos béremeléssel, a jelenlegihez viszonyítva bérrobbanással jár. A két megaberuházás munkaerő igénye egymásra licitáló cégeket hoz, még a képzetlen munkaerőért is igazi versengés kezdődik. Fokozatosság ugyan lehet, de nálunk három-négy év távlatában
a kiemelkedő béremelkedés elkerülhetetlen.
Ám egyelőre térjünk vissza a jelenbe. Lehet azzal a közgazdasági közhellyel, szebben szólva alapvetéssel érvelni, hogy a bérek alakulásának a termelékenységgel kell összhangban állnia. Csakhogy a minél nagyobb profitra törekvő tulajdonosok, tulajdonos alkalmazásában, „árnyékában” dolgozók számára nem biztos, hogy ez mindig hitelesen hangzik. Mielőtt még bárki a munkáltatók támadásával vádolna, azt is tényszerűen el kell mondani: a bérek növelésének az is gátat szab, hogy óriásiak a bérre rakodó állami terhek. A béremelést segítő egyik megoldás az lehetne, hogy csökkentik a személyi jövedelemadót, tehát anélkül növelnék a nettó bért, hogy a munkáltatóknál növekednének a bérre rakodó terhek. A másik megoldás szerint egyes ágazatokban az áfa további mérséklése adna lehetőséget a bér növelésére. Ezt a vendéglátóiparban már kipróbálták, egyes vélemények szerint nem elég hatékonyan működik. Sem az éttermi árak nem lettek olcsóbbak, sem az alkalmazottaknak nem fizetnek jelentősen többet.
Az előadók arra is rámutattak: a már most szinte minden ágazatra kiterjedő munkaerőhiánynak csak egyik oka a külföldi munkavállalás, a szakképzett munkaerő-tartalék kimerülése. Mindezt a hétköznapi ember leginkább úgy érzékeli, hogy nem, vagy csak nehezen talál villanyszerelőt, vízvezeték-szerelőt, asztalost, bádogost, a kőművesről, burkolóról, ácsról már nem is beszélve. Már a nagy építőipari cégek is egymásra licitálnak a munkaerő hozzájuk csábításáért. A munkaerőhiány még az olyan, hagyományosan képzetlen munkaerőt foglalkoztató ágazatokat is utolérte, mint a mezőgazdaság, vagy az építőipari segédmunka. Portálunk nemrégiben számolt be arról, hogy a paprikatermesztés és -feldolgozás egyik kerékkötője éppen az élő munkaerő hiánya, nincs aki betakarítsa a termést.
A Magyar Tudomány Napja köré szervezett fórumon az is elhangzott: a munkaerő piaci feszültség már a Kalocsa-Paks Duna-híd építésével elkezdődik, amire csak rátesz egy lapáttal a Paks II. megaberuházás indulása. A megaberuházás tartósan, 10 éven át ad biztos munkát az itt élőknek. Ebből következik, hogy a munkaerőért folytatott versengés a hagyományosan kalocsai székhellyel működő cégeket is arra ösztönzi:
amennyire csak tudják, emeljék a béreket, mert a híd átadása után komoly munkaerő elszívó hatás jelentkezik.
Az évszázad beruházásaként aposztrofált, akkor már tőlünk csupán 5-8 kilométerre lévő Paks II. Atomerőmű építésén egy időben 8 ezer ember is dolgozik. Leegyszerűsítve a kérdést, még éttermi felszolgálóból is több százra lesz szükség.
A témát folyamatosan figyelemmel kísérjük és már az első érdemi változásokról örömmel adunk majd hírt.
A Fókuszban Podcast most megjelent adásában a nemrégiben megalapított Magyar Civil Hálóról beszélgetünk az országos hálózat elnökével, Petneházy Dáviddal és elnökségi tagjával, Szigeti Tamással. A beszélgetés második felében Scherer Erzsébet, a Magyar Vidék- és Térségfejlesztési Alapítvány ösztöndíjasa mesél céljairól.