Hajós város különös erejű hármas évfordulót ünnepelt

Az idei július 1-je bizonyosan Hajós város történetének aranylapjait gyarapítja. Ritka alkalom, hogy egy napon három neves évfordulót ünnepelhetnek az őseikre, múltjukra büszke és azt hűen ápoló hajósiak. A példásan rendben tartott város ezúttal még inkább a szebbik arcát mutatta, szinte az utolsó fűszál is vigyázzban állt az utak mentén és a virágokkal borított parkokban. Vendégként különösen jól eső érzés volt látni azt a rengeteg lokálpatriótát, akik a kiscsoportos óvodásoktól a tizenévestől az ötvenes éveikben járó táncosokon, zenészeken át a nyugdíjasokig népviseletet öltve demonstrálták a német nemzetiséghez, az egy városhoz való tartozásukat, élték meg ennek talán semmi máshoz nem hasonlítható élményét. 

Ugyan a németül Hajoscher Tracht- und Tanztag hosszú évek óta kiemelt eseménye a város kulturális életének, az idei ünnep mégis merőben más volt mint a többi, a hármas évforduló miatt.

Az ennek jegyében rendezett műsorfolyam 17 órakor a Tájháznál kezdődött, onnan indult a táncosok és a sváb viseletbe öltözöttek bő fél órás felvonulása és menettánca. A sváb lakodalmat bemutató menet egy-egy fontosabb kereszteződésnél megállt, és ott egy nagyot táncolt, mígnem a katolikus templomba bevonulva a tánccsoport, az egyesület tagjai Kosik János plébánostól magyar és német nyelven áldást kaptak.

Innen az ünneplők a közeli Barokk Kastélyhoz vonultak, ahol elsőként Szabó Zsolt, az egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Manz József, a Bács-Kiskun Vármegyei Német Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetségének elnöke mondott beszédet. Az ünneplőknek Englenderné Hock Ibolya, a Magyarországi Németek Országos Szövetsége elnöke, majd a partnertelepülés Hirrlingen újonnan megválasztott polgármestere köszöntő levelét olvasták fel magyar és német nyelven. Az emelkedett hangvételű beszédekből kiderült, hogy Magyarország legrégebbi magyar-német testvérvárosi kapcsolata a fél évszázadot megélt Hajós-Hirrlingen-i.

A köszöntők elhangzása után a jubileumokhoz köthető elismeréseket adtak át. A kitüntetettek nevét - a neves évfordulóknak ezzel is emléket állítva –az elismerések átadásának sorrendjében leírjuk.

A tánccsoportokkal végzett munka elismeréseként a 90 éves Czifra Jánosné Márta néni, Farkas István és Farkas Istvánné, Alföldi Albert és Alföldi Albertné, Balázs Péter és Balázs Péterné, Mayer Edina, Leirer Edit, Tóth Bertalan, Bohner Ferencné, Scheibl Lászlóné, Ruffné Stadler Jusztina, Mangáné Beck Mónika vett át oklevél elismerést.

Képgaléria megtekintése (25 db kép)

A zenészek: Czik István, Huber Ferenc, Haibl Bence, Schőn Ferenc, Huber István, Bicsérdy László munkáját szintén emléklappal ismerték el. A Hajósi Ifjúsági Fúvószenekar a rendezvények sikeréért végzett kemény munkájáért, Dicsa Ferencné az emléket állító képek gyűjtéséért, Kosik János plébános az áldásért kapott emléklapot, illetve a férfiak bor, a hölgyek virág ajándékot.

Az esemény végén a hajósiak és a hirrlingeni delegáció vezetője kölcsönösen megajándékozták egymást, az 50 éves évfordulónak képzőművészeti alkotásokkal is emléket állítva. A kastélyban az ünnepséget a Hajósi Hagyományőrző Énekkar műsora, majd a közös fotó készítése zárta. 

Képgaléria megtekintése (25 db kép)

A kastély foglalkoztató termében bárki ingyenesen megtekinthette az évfordulókhoz köthető fotókiállítást, amelyet Dicsa Ferencné gyűjteményéből állítottak össze.

A kastélyból 18:30 órakor sétált át a tömeg a szomszédos sportpályára, ahol a nagy számú, a teret teljesen kitöltő közönséget fedett színpad és a nagysátor várta. Elsőként a Hajósi Ifjúsági Fúvószenekar, majd a hajósi gyermektánccsoport és a Harmonikás fiúk léptek színpadra.

Ezt követte a hajósi és a hirrlingeni táncsoport közös és szóló fellépése, bemutatva a hagyományos sváb lakodalom egyes részleteit. Ez utóbbi különlegessége, hogy a vőlegény a hajósi, a menyasszony a hirrlingeni tánccsoport tagja, az esküvőre mindketten saját népviseletüket öltötték magukra, a násznép gerincét pedig a két tánccsoport adta. A műsor utáni bál közönségének a Sextett zenekar húzta a talpalávalót. 



Forrás: Kalocsai Néplap Online