Februárban csontokat, vereteket fordított ki az eke – A Viski Károly Múzeum Árpád-kori leleteket tárt föl Uszód-Szentgálnál

A leletek előkerülése után, március 7. és 10. között leletmentést végeztek a területen a Viski Károly Múzeum és a Kecskeméti Katona József Múzeum együttműködésében. A kalocsai múzeum részéről Lantos Andrea régész, Farkas Ferenc restaurátor, a kecskeméti múzeum részéről Pánya István térinformatikus vett részt a feltárásban.

A leletmentés során egy Ny-K irányú hosszanti szelvényt alakítottak ki, melyben 14 objektumot – hét sírt, hat gödröt és egy cölöphelyet – tártak föl. A gödrök közül kettő újkori beásás nyoma volt, a többi objektum pedig a kora Árpád-kori, XI. századi – derül ki a Viski Károly Múzeum közleményéből.

A sírok többsége közvetlenül a szántott réteg alatt található, a szántóföldi művelés erősen megbolygatta.

A kitűzött szelvényben sikerült azonosítaniuk azt a sírt, ahonnan a földmunkák során a honfoglalás kori veretek, karperec előkerült.
A sírban megtalálták a karperec párját, egy gyűrűt, valamint egy pénzérmét.
A sír fölül kikerült földből további 4 kettős csüngős veret is előkerült.

A SÍROK TÁJOLÁSA NY-K-I VOLT, A VÁZAK AMENNYIRE MEGFIGYELHETŐ VOLT HÁTON, NYÚJTOTT TESTHELYZETBEN FEKÜDTEK, KAROK NYÚJTVA, SZOROSAN A TEST MELLETT.

A többi sírban nem került elő melléklet.

Akik szemmel kísérték a Szentháromság-téren folyó munkálatok egyes stádiumait, azok egy ideig a felszínen, kibontva láthattak egy temetőrészletet, ahol a fenti leírással nagy hasonlóságot mutató sírok sora került elő.

A Nagytemplom szentélyének É-K-i oldalán található temetőrészlet sírjairól akkor született cikkünk, amikor a sírokat teljesen kibontották, a csontokat pedig elvitték a helyszínről– ennek kapcsán fölhívtuk a figyelmet a sírok helyzetének egy másik sajátosságára is, tudniillik, hogy a XII. századi templom alaptestje némelyik sírból térdtől mellkasig szabályosan kimetsz egy szelvényt, ami azt jelenti, hogy építésekor ez már elfeledett temetkezőhely lehetett.

A sírok abban az esetben is hátukra fektetve, nyújtott testhelyzetben, szorosan testük mellé fektetett karokkal fogadták be az elhunytakat. A tájolás nem pontosan Ny-K-i volt, attól néhány fokkal eltért, épp annyival, amennyivel maga a templom is eltér a K-Ny-i iránytól.

Ott – mivel a templomépítés óta a XI. századig nem háborgatták a sírokat –, az is megfigyelhető volt, hogy fejjel kissé emelt helyzetben álltak, mintha a napkeltét akarnák látni.
Ezt a most feltárt sírokon nehezebben lehet megfigyelni, mert a koponyákat – a fényképek tanúsága szerint – általában már elmozdították a helyükről az eltelt évszázadok alatt végzett földműves munkák során. A fotókon csak egy, töredékes formában megmaradt koponya látható. Amennyire a kép alapján meg lehet ítélni, annak helyzete nem mond ellent a feltevésnek, hogy itt is tarkónál alátámasztott fejjel temették el a halottakat.