Városunk hagyományai szerint a Negyvennyolcasok terén tartották meg Kalocsa ünnepi megemlékezését az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére. Ünnepi műsorról a Kalocsai Nebuló EGYMI tanulói és tanárai gondoskodtak, az alkalom ünnepélyességét a Kalocsai Fúvószenekar közreműködése Betlenné Dajkó Ágnes vezetésével, valamint a városi szavalóverseny két abszolút nyertesének szavalata emelte. Ünnepi beszédet dr. Bagó Zoltán polgármester mondott, amit követően megkoszorúzták az Első Felelős Magyar Kormány szoborcsoportját.
A Kalocsai Innovációs és Közművelődési Központ (KIKK) szervezésében megvalósult városi ünnepély a Himnusz közös eléneklésével indult és a Szózat hangjaival zárult, a Kalocsai Fúvószenekar kíséretével, akik a koszorúzás ünnepélyességét is fokozták aláfestő zenéjükkel, és már az ünnepség előtt, illetve utána is alkalomhoz illő dallamokkal szórakoztatták a nagy számban megjelent polgárokat.
Ünnepi műsort a Nebuló EGYMI tanárai és diákjai adtak, fölidézve a ’48. március 15-ei eseményeket, és szavalatokkal, az iskola diák-tanár kórusának énekével, és Bartal József vezette zenekaruk muzsikájával is emelve a műsor színvonalát. A diákok a műsor végén szétosztották a 12 pontot, amelyet a műsor részeként Landerer és Heckenast a díszletként is megjelenített nyomdájában jelképesen kinyomtattak, az eredetihez nagyban hasonlító formában.
A jól szervezett, fegyelmezetten és nagy átéléssel előadott műsorral az ünnep üzenete melletti elkötelezettségükön túl bizonyítékát adták egyben annak a rendkívül színvonalas és áldozatos munkának és az ebben való eredményességüknek is, amellyel a különleges nevelési igényű gyermekek útjának egyengetésén fáradoznak az iskola pedagógusai.
Amint a Nebuló EGYMI honlapján írják, „Az iskolánk olyan, mint sok tanulónk. Az ember első pillantásra nem is gondolná, mennyi érték van benne. Ki itt jársz, ne ítélj elsőre! Nézz körül nyitott szívvel, örülj velünk apró sikereinknek”.
Nos, kijelenthetjük: ez a mai nem apró siker volt!
Forrás: Illés György / KALOhírek
A műsor után a pénteken tartott, hagyományos városi szavalóverseny két abszolút győztese, az Eperföldi Sportiskolai Általános Iskola tanulói szavalták el a versenyen is bemutatott, alkalomhoz illő költeményeket. Előbb a 7-8. osztályosok mezőnyében eredményes Lisztmajer Milán, majd az 1-2. osztályosok közt indult Csire Noémiszavalta el a nekik kiemelt díjat hozó költeményeket.
A továbbiakban dr. Bagó Zoltán polgármester osztotta meg ünnepi gondolatait. Beszédének az alábbiakban szerkesztett, tömörített változatát adjuk közre.
Forrás: Illés György / KALOhírek
Amikor ma megszólalnak a harangok az érseki főszékesegyházban és a kora tavaszi szél meglengeti a piros-fehér-zöld zászlókat, egy pillanatra valóban megáll az idő. Megáll, hogy emlékeztessen minket arra, kik vagyunk. Megáll, hogy emlékeztessen minket arra, mit jelent magyarnak lenni”– kezdte a beszédét a polgármester, hozzátéve, az ünnep emlékeztet minket 1848 tavaszán a Nemzeti dal révén az egész országot bejáró, a március 15-i pesti forradalomhoz szorosan kapcsolódó három szóra: „most, vagy soha”.
Nem azt mondták, hogy majd egyszer, nem azt mondták, hogy talán később, azt mondták, most vagy soha. És 178 év telt el azóta, de a történelem tanulsága nem halványult el. A szabadság nem egy egyszer kivívott állapot. A szabadság mindig döntés kérdése. A szabadság mindig bátorság kérdése, és a szabadság mindig a közösség kérdése.”A továbbiakban több mint ezeréves városunknak a magyar történelemben betöltött szerepéről szólt.
(…) az itt élő emberek mindig tudták, a közösséget nem adjuk fel. Amikor 1848 híre eljutott ide, a kalocsai emberek nem azt kérdezték, hogy mi lesz a következmény. Nem azt kérdezték, hogy ki mit fog szólni. Nem kérdezték, hogy könnyű lesz-e. Ők csak azt kérdezték, mit kíván a haza? És amikor meghallották a választ, akkor cselekedtek.”A szónok fölidézte: Kalocsa nemzetőrséget állított, kalocsai fiatalok álltak be a honvédségbe, városunk a magyar szabadság egyik csendes, de erős bástyája lett.
A forradalom üzenetét aktualizálva úgy fogalmazott:
Sokan azt mondják, a történelem már lezárult. A szabadságért vívott harc a múlté. De én azt mondom, a történelem soha nincs lezárva. Mert minden nemzedéknek újra fel kell tennie ugyanazt a kérdést, van-e bátorságunk kiállni magunkért? Van-e bátorságunk megvédeni a közösségünket? Van-e bátorságunk kimondani az igazat?”Azonban hozzátette: a szabadság ma már nem csatatereken, hanem a mindennapi döntéseinkben dől el, abban, hogy építjük-e a városunkat, hogy támogatjuk-e egymást vagy pártoskodunk. Rámutatott: minden felújított játszótér, megmentett hagyomány, közösségi esemény egy-egy apró győzelem a közöny és a propaganda, a széthúzás és a pártoskodás felett.
A paprika vörös színe, a hímzések gazdagsága, a Duna méltósága mind azt üzeni, ez a város élni akar. És nem csak élni akar, virágozni akar. Virágozni az óvodákban, az energiatakarékos középületekben, virágozni a megújuló és zöldülő köztereinken, virágozni a kultúrában, a színházban, a pumpapályán, a futókörben, a birkózóteremben, a megújult KSE pályában, az új moziban, a közösségi életben. Virágozni minden gyermek mosolyában, aki itt nő fel.”Úgy vélte, ezzel az ünneppel nem csak a múlt előtt hajtunk főt, hanem ígéretet teszünk, hogy a márciusi ifjak bátorságára emlékezve nem adjuk fel a közösségünket, és amikor a történelem ismét felteszi a kérdést, akkor ugyanazt fogjuk válaszolni, mint őseink: most vagy soha.
178 évvel ezelőtt az országon végigsöpört egy gondolat, amely nem kardból és háborús riogatásból született, hanem szívből, amely nem félelemből született, hanem bátorságból, amely így szólt: most vagy soha, hogy kiálljunk a közösségünkért, megőrizzük mindazt, amit őseink ránk bíztak.”Hozzátette: a történelem nem a propagandahazugságokban vagy könyvek lapjaiban, hanem bennünk él, amikor segítünk egymásnak, kiállunk az igazunkért, amikor azt mondjuk, ez a közösség fontos nekünk.
Végül városunk jövője mellett tett hitet, mondván
Én hiszek ebben a városban! Hiszek az itt élő emberek munkájában! Hiszek a családok erejében, a fiatalok tehetségében és abban, hogy ha összefogunk, Kalocsa előtt még nagyon sok szép év áll.”
Ennek záloga, hogy mindig emlékezzünk arra a három szóra, amely egykor egy egész nemzetet talpra állította, és ma is ott dobog minden józan és az eszét használó magyar szívében.
Most vagy soha, hogy büszkék legyünk a városunkra, hogy építsük a jövőnket, hogy megmutassuk Kalocsa él, Kalocsa erős, Kalocsa összetart. És ha összetartunk, akkor nincs az az akadály, nincs az a nehézség, nincs az a vihar, amely eltéríthetne bennünket az utunkról. Mert egy közösség, amely hisz önmagában, amely kiáll egymásért, amely tudja, honnan jött, az a közösség mindig megtalálja az utat a jövő felé.”Zárszóként arra hívott, hogy mondjuk ki együtt:
„ÉLJEN A SZABADSÁG, ÉLJEN A HAZA, ISTEN ÁLDJA KALOCSÁT, ISTEN ÁLDJA MAGYARORSZÁGOT!”
Ezt követően városunk nevében dr. Vincze András alpolgármesterrel, Kákonyi István képviselővel, valamint dr. Kiss Csaba jegyzővel közösen koszorút helyezeztt el a Batthyány-szoborcsoport lábazatán, majd az egyház, továbbá városunk intézményei, társadalmi, politikai és civil szervezetei, iskolái helyezték el koszorúikat az emlékmű előtt.
Forrás: Illés György / KALOhírek
A továbbiakban
Forrás: Illés György / KALOhírek
helyezték el koszorúikat a szoborcsoport talapzatán, amiben a kalocsai 101. sz. Tomori Pál Cserkészcsapat tagjai segédkeztek, a szervezetükre jellemző tiszteletadással.
A Fókuszban Podcast választási különkiadásába térségünk összes képviselőjelöltje meghívást kapott, négyen elfogadták meghívásunkat. Vendégünk volt (betűrendben): Font Sándor, Kókai Katalin, Kőszegi Mihály és Szabó Patrik.