A vörösterror kalocsai áldozataira emlékeztünk - Kákonyi István: „Az erőszak elmúlik, az igazság viszont megmarad”

A csütörtökön délután négy órai kezdettel, szerény számú résztvevő jelenlétében megtartott megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét, majd a megjelentek köszöntése után Mihó Izabella mondta el Reményik Sándor Katonák című versét.

A továbbiakban Kákonyi István mondott emlékező beszédet.

Ma, több mint egy évszázaddal a tragikus események után hajtunk fejet a vörösterror húsz kalocsai áldozata előtt. Különböző emberek voltak: gazdák, tanító, joghallgató, iparos, zenész, kereskedő. Más életutat jártak, tragikus sorsuk kötötte össze őket.
1919 tavaszán Magyarország történelmének egyik legviharosabb időszaka kezdődött – mondta Kákonyi István, majd úgy fogalmazott:

A március 21-énkikiáltott Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt olyan politikai rendszer épült ki, amely a hatalom megtartását egyre inkább az erőszakra és a megfélemlítésre alapozta.”
A kommunista agrárpolitika csalódást okozott a parasztságnak, az egyházellenes intézkedések is sokakat szembefordítottak a rendszerrel, az általános sorozás és a beszolgáltatások pedig tovább növelték az elégedetlenséget.

A DUNA–TISZA KÖZE FALVAIBAN ÉS VÁROSAIBAN EGYRE ERŐSÖDÖTT AZ ELLENÁLLÁS, AMELYNEK LEVERÉSÉRE INDULTAK ÚTNAK A SZ. TIBOR VEZETTE TERRORALAKULATOK, A HÍRHEDT LENIN-FIÚK.

A tanácsköztársaság Saint Just-je nyíltan hirdette a terror szükségességét. Kákonyi István most e mondatát idézte: „Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani”, de az ugyanezen a helyen 2020-ban tartott megemlékezésen még sötétebb gondolatait is fölidézte az akkori megemlékezés szónoka.

Kákonyi István rámutatott: Kalocsa különösen fontos célponttá vált a terroristák számára.

AZ ÉRSEKI SZÉKHELYET PÉLDASTATUÁLÁSRA ALKALMAS HELYNEK TEKINTETTÉK.

Június 24-én és 25-én húsz kalocsai polgár esett áldozatul a vörösterrornak.

TIZENHATUKAT FELAKASZTOTTÁK, NÉGYÜKET GOLYÓ ÁLTAL VÉGEZTÉK KI, NEM TISZTESSÉGES BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS UTÁN, NEM A TÖRVÉNY NEVÉBEN, HANEM AZÉRT, HOGY FÉLELMET KELTSENEK.

A kivégzettek családjait még attól a jogtól is megfosztották, hogy szeretteiket méltó módon eltemethessék. A holttesteket nem adták ki a hozzátartozóknak, közös sírba temették őket, egyházi szertartás nélkül. Kálmán (Kohn) József az izraelita temetőben nyugszik.

A terror célja mindig ugyanaz: nem csupán emberéleteket kioltani, hanem megtörni egy közösség lelkét, félelmet ültetni a szívekbe, megmutatni, hogy a hatalom bármit megtehet.”
„ÁM A TÖRTÉNELEM AZT IS BIZONYÍTJA, HOGY A TERROR SOHA NEM LEHET TARTÓS, AZ ERŐSZAK ELMÚLIK, AZ IGAZSÁG VISZONT MEGMARAD”

– mutatott rá Kákonyi István, majd fölidézte: dr. Várady Lipót Árpád Kalocsa–bácsi érsek, akit Budapestre hurcoltak, 1919. szeptember 8-án nagy papi segédlettel, a város lakosságának jelenlétében beszentelte a tömegsírt, majd társadalmi összefogással 1920. május 11-én exhumálták az áldozatokat, és méltó díszsírhelyre temették őket.
1922. június 25-én, Jézus Szíve ünnepének napján a jezsuita rendház (ma: gyermekotthon) falán emléktáblát avattak emlékükre, amelynek feliratát P. Mezei Gerő jezsuita tanár írta.

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

Ám az 1945 után kialakult kommunista diktatúra éveiben ezt az emléktáblát eltávolították.

Azt gondolták, hogy ha eltűnik a kő, eltűnik az emlékezet is, de nem így történt. Kalocsa közössége újra felállította ezt az emlékhelyet, mert a történelem emlékezet nélkül nem maradhat fenn.”

Ma már több mint száz év választ el bennünket e tragikus napoktól, ám az idő önmagában nem gyógyítja be a történelmi sebeket.

„A GYÓGYULÁST AZ EMLÉKEZÉS, AZ IGAZSÁG KIMONDÁSA ÉS AZ ÁLDOZATOK IRÁNTI TISZTELET HOZHATJA EL.”

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

A vörösterror áldozataira emlékezve nem a múlt gyűlöletét akarjuk továbbadni, éppen ellenkezőleg: azt szeretnénk, hogy a múlt tragédiái figyelmeztessenek bennünket arra, hogy nincs olyan politikai cél, nincs olyan eszme, amely felülírhatná az emberi élet méltóságát”
– mutatott rá a szónok, hozzátéve, hogy a gyűlölet mindig szavakkal, megbélyegzéssel, kirekesztéssel kezdődik, és ha nem állítják meg időben, könnyen erőszakká válhat.
Ezért

FONTOS, HOGY GYERMEKEINKNEK NE CSAK A TÖRTÉNELMET ADJUK TOVÁBB, HANEM ANNAK TANULSÁGAIT IS

– mondta Kákonyi István, aki a múlt előtti főhajtáson túl közös fogadalomtételre buzdított, mondván, hogy

városunkban a véleménykülönbségek soha ne váljanak gyűlöletté, hogy a politikai viták soha ne váljanak embertelenséggé, és a történelem fájdalmas leckéit mindig a béke, az egymás iránti tisztelet és az összetartozás szolgálatába állítsuk, és ne újabb megosztottságot, hanem bölcsességet merítsünk belőlük!”
E gondolatok után a vörösterror kalocsai áldozatai előtti főhajtásra és emlékük és nevük megőrzésére hívott.

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

A szónok beszédét azzal zárta:

őrizzük meg azt a hitet, hogy a szeretetre, az igazságra és az egymás iránti tiszteletre épülő közösség mindig erősebb lesz a gyűlöletnél!”
Ezt követően Kákonyi István és dr. Magóné Tóth Gyöngyi önkormányzati képviselővel közösen megkoszorúzta a gyermekotthon falán lévő emléktáblát, majd a város hagyományai szerint a megjelentek az egykor kivégzőeszköznek használt ostorfák helyére ültetett mezei juhar fák törzsére fehér szegfűket kötöttek az ártatlanul kivégzett áldozatok emléke előtt tisztelegve.

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

A megemlékezés a Szózat közös eléneklésével zárult.