Bátyára költözik a Paprika Múzeum: Bolvári Ferdinánd interpellációja Bagó Zoltánhoz – A polgármester tulajdonjogi vitát vetít előre

A gyűjtemény számos költözést követően, 2016-ban került a Kalocsa Szíve Program keretében kialakított Szentháromság téri turisztikai információs pontba, ahol egészen mostanáig működött. A múzeum 2022-ben nyolc másik kalocsai gyűjteménnyel együtt Magyar Örökség díjban is részesült.

Ám a turisztikai piac beszűkülése, a rezsiköltségek növekedése és az idei évtől már a bérleti díjaknak is drasztikus emelkedése megpecsételte sorsát. A múzeum Bátyára költözik, november 1-jével a látogatóközpont is bezár. Ezzel azonban az ügy még nem zárul le, a legutóbbi testületi ülésen ugyanis Bagó Zoltán polgármesternek egy interpellációra adott válaszából kiderült, a gyűjteménynek, illetve a turisztikai információs pont egyes berendezési elemeinek a tulajdonjogát a városvezetés vitatja.

Megfakul a kalocsai paprika színe?

Épp az idei Paprikafesztiválon tűnt föl, hogy a 2024. évi Pünkösdi Fesztiválon felavatott „Kalocsa Aranya” állandó fűszerpaprika kiállítás is megszűnt, alig több mint egyéves fennállás után.
Az Érsekkert bejáratánál található fogadóépületet azóta bérbeadásra hirdette meg az önkormányzat, azonban bérlő jelentkezéséről eddig nem érkezett hírünk, bár a pályázatot szeptember 5-ei benyújtási határidővel írták ki.

A Paprikafesztiválon egy másik „paprikás hagyomány” is csorbát szenvedett, a paprikalovagok látványos felvonulása és paprikalovagok avatása idén elmaradtak, akárcsak a társ lovagrendek tiszteletadása.
És

IMMÁR A PAPRIKAMÚZEUMNAK IS BÚCSÚT INTHETÜNK.

Amint arról olvasóink már értesülhettek korábbi cikkünkből: Bátyára költözik a Paprika Múzeum gyűjteménye, és az annak helyet adó turisztikai fogadóközpont és ajándékbolt is bezár, mert a jelentősen megemelt ingatlanbérleti díjat az üzemeltető vállalkozó már nem tudja kigazdálkodni.

Testületi ülésen is téma volt

Az október 20-án, hétfőn délelőtt tartott testületi ülés végén Bolvári Ferdinánd interpellált dr. Bagó Zoltán polgármesterhez a Paprika Múzeum ügyében.
A képviselő fölidézte:
2016-ban egy nagyszabású turisztikai attrakció fejlesztési pályázat, a Kalocsa Szíve Program keretében a volt Nagyszeminárium, jelenlegi Kulturális Központ épületében kapott helyet az eredetileg borászati kiállítással is kiegészült kalocsai látogató és információs pont, amely a Paprika Múzeumot is befogadta. A pályázat előírásainak megfelelően 2016-ban üzemeltetőt kellett találnia az akkori önkormányzatnak.

A pályázat kiírása alapján látszott, hogy nem lesz egyszerű megbirkózni azokkal a kötelezően előírt feladatokkal. A hely frekventált helyen található ugyan, de a főtér körüli, már akkor is 8-10 éve zajló építkezések előre nem látható akadályok elé állították a potenciális jelentkezőket.
A hely kialakítása pályázati forrásból történt, viszont a berendezés komoly kiegészítésre szorult, amelyet a bérlőnek kellett vállalnia.

AZ ÜZEMELTETÉS JOGÁT EGY TRADICIONÁLISAN PAPRIKÁVAL ÉS IDEGENFORGALOMMAL FOGLALKOZÓ CSALÁDI VÁLLALKOZÁS NYERTE EL.

Aki a kereskedelemben, idegenforgalomban jártas, már akkor tudhatta, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket. A hét minden napján történő nyitva tartás, a világ minden tájáról érkezőkkel való kommunikáció és az ajtó előtti nagy zajjal, porral, piszokkal, kiszámíthatatlansággal járó építkezés emberfeletti helytállást feltételezett, pedig akkor még a covid világjárványt hírből sem ismertük – mutatott rá a képviselő.

„A VAK IS LÁTHATTA, HOGY EZ NEM EGY BOMBA ÜZLET, BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY TÖBB ÉVBEN VESZTESÉGET IS TERMELT.”

– jelentette ki Bolvári Ferdinánd, hozzátéve, hogy a városi suttogó hírek szerint ez a vállalkozás most bezárja a Paprika Múzeumot, amelynek berendezése a vállalkozó saját tulajdona, így a Paprika Múzeum kilenc évnyi működés után kivonul a városból.

Most, hogy a város is bezárta a saját Paprika Múzeumát, gyakorlatilag az egyik hungarikumunkat nem tudjuk hol bemutatni az idelátogatóknak, és emléktárgyat sem tudnak vásárolni sehol a városban”
– mondta a képviselő, aki szerint

KALOCSA ÉVEK ÓTA LEJTMENETBEN LÉVŐ IDEGENFORGALMA EZZEL „MEGKAPTA A KEGYELEMDÖFÉST”.

Bolvári Ferdinánd arra kérte az illetékeseket, hogy bármilyen csekély esély is van arra, hogy visszafordítsák e folyamatot, próbáljanak meg mindent, mert úgy vélte, hamarosan eljön az az idő, amikor a város fizetne is azért, hogy valaki ellássa ezt a feladatot.

„AMENNYIBEN EZ ÍGY FOLYTATÓDIK, KALOCSA TELJESEN LEKERÜL A TURISZTIKAI TÉRKÉPEKRŐL.”

Elődeink, akik fölismerték egyedülálló értékeinket és a bennük rejlő gazdasági lehetőségeket, Gábor Lajos, Kujáni Ferenc és az imént említett Antalffy Sándor forognak a sírjukban.” Az utóbbiról, városunk első polgármesteréről épp ezen az ülésen, az egyik napirendipont keretében neveztek el közterületet.

A képviselő azt kérdezte, hogy

• hogyan jutottunk el idáig?
• kik és milyen tárgyalásokat folytattak ezzel a vállalkozással?
• milyen feltételeket szabtak nekik, hogy erre a döntésre jutottak?
• van-e, és milyen terv van arra, hogy a főtér ne maradjon információs pont, paprika múzeum és ajándékbolt nélkül?

A polgármesteri válasz szerint ő maga és dr. Vincze András alpolgármester, illetve dr. Kiss Csaba jegyző tárgyalt a vállalkozóval, akit egy „jól menő, bátyai székhelyű vállalkozóként” jellemzett. Bagó Zoltán kijelentette: egyszerűen csak betarttatták a képviselőtestület korábbi döntéseit. Az üzlethelyiségeknek az inflációkövető bérleti díjáról szóló rendelkezéseknek valamikor nyár folyamán igyekeztek érvényt szerezni.

A polgármester az interpellációban elhangzottakat hangzatos, tragikus, drámai körítésnek mondta, de szerinte az ügy az arról szól, hogy a piaci árnak a töredékéért bérelte az üzlethelységet a vállalkozó, emlékezete szerint annak negyedéért vagy az ötödéért.
Ezért

KISZÁMOLTÁK, HOGY AZ ÚJ RENDELET SZERINT MENNYI BÉRLETI DÍJAT KELLENE FIZETNIE, AMIRE Ő NEMET MONDOTT.

Ennek okát nem firtatták, de a vállalkozó informálisan elmondta, hogy ez a nagyjából százezer forintos emelés neki sok.
A polgármester szerint egy havi százezer forintos költségtétel-emelkedést egy ekkora vállalkozásnak ki kellene tudnia gazdálkodni, ezért úgy vélte, csupán arról van szó, hogy ez a vállalkozás hozzászokott a mélyen piaci áron aluli bérleti díjhoz, ami neki így jó üzlet volt, viszont szerinte ez Kalocsa városának kifejezetten rossz üzlet volt.
Másrészt kijelentette:

Amíg én vagyok a polgármester, biztos, hogy nem fog oda eljutni a város, hogy egy merchandising bolt működtetéséért valakinek is fizessünk. Ez egy vállalkozás. A vállalkozásnak ki kell tudni gazdálkodnia a költségeit, és egyébként azt a bevételéhez kell igazítani.”
Úgy vélte, a turizmus nincs lejtmenetben, csakhogy éppen az ilyen vállalkozások „fölözik le” azt, a saját számításaikat megtalálják, de a városnak ebből nincs érdemi bevétele, amin változtatni szeretnének.

November elsejéig szólt a türelmi idő

Azt is kijelentette Bagó Zoltán, hogy van hasznosítási koncepció, ugyanakkor értetlenkedett, hogy miért októberben jön be egy ilyen interpelláció, amikor a vállalkozó nyáron lenyilatkozta, hogy ezt ilyen feltételekkel nem kéri, de azt a szívességet igen, hogy legalább november elsejéig maradhasson. Ezt meg is kapta.

Megadtam neki, tekintettel arra, hogy a szezon lecseng, halottak napja, és a többi, és a többi, és én jó fej módjára azt mondtam az alpolgármester úrral, hogy persze, természetesen. Tehát nem kicseszni szeretnénk vele.”
A polgármester kijelentette: minden vállalkozónak a rendelet szerint meghatározott bérleti díjakat kell fizetnie.

Még így is az önkormányzati ingatlanok [bérleti díjai] a piaci ár alá vannak belőve.”
Bagó Zoltán azt is elmondta, hogy valamikor szeptemberben kérte a jegyzőt, hogy egyeztessen a vállalkozás jogi képviselőivel, ami egy körben már megtörtént, miközben az előző képviselőtestület által megszavazott döntés már lejárt, így onnantól fogva volt egy „ex-lex állapot”.
Ezért az ő jogi álláspontja szerint jogcím nélküli a bérlő, amit annak jogi képviselője vitat, de időközben a kommunikáció meg is szakadt a felek között.

Pillanatnyilag várjuk, hogy a várakozásnak jogi képviselője akkor végre vagy ellenajánlatot tesz, vagy méltóztatik akkor az ingatlant eredeti állapotába visszaadni nekünk.”
Mi kié, vagy mi mié?...

Ez eldőlni látszik, a vállalkozó költözik, és a paprikafeldolgozást bemutató gyűjteményét máshol tárja majd a közönség elé.
Ezzel azonban a történet még nem is ért véget, válaszát ugyanis a polgármester így zárta:

A tárgyalásokon folyamatosan ment a hivatkozás, hogy mi kié, meg mi mié. Hát a mi leltárunk eltér attól, amit a vállalkozó mond. Tehát itt majd még lesz egy kör, hogy mi kié, mert mondott olyan dolgokat, hogy az az övé, de az nem az övé.”
Szóval, még további jogi vitákra is számíthatunk, ami meglehetősen dicstelen végét jelentheti majd a több helyszínen működött, végül Bátyára vándorló kalocsai paprika múzeum közel fél évszázadot átölelő történetének.